Zene nélkül…

Kedden eldöntöttem, hogy most a szokottnál egy kicsit többet fogok futni, tehát az eddigi 3 köröm helyett (3km) 4et, amit majdnem 4km. Szerdán is sikerül teljesítenem ezt a távot és úgy érzem nem is volt olyan nehéz. :) A fülemben szóló zene megfelelően elterelte a figyelmemet a 4. körről és szinte észre sem vettem, hogy többet futottam. Aztán valahogy csütörtöktől szombatig nem volt kedvem a futáshoz, pihentem egy kicsit. Viszont megígértem magamnak, hogy vasárnap este ismét leküzdöm a 4km-t. Úgy vagyok vele, ha egyszer már sikerül lefutnom egy megadott távot akkor legközelebb is teljesítem minimum azt a távot, kevesebbet sohasem, mert tudom, hogy képes vagyok rá.

A tegnapi futás abban különbözött a többitől, hogy most bátyám is elkísért. Róla annyit kell tudni, hogy kb 7-8 éve semmilyen sportot nem űz a motorozáson és a munkán kívül, szóval kíváncsi voltam, hogy fogja bírni. Előtte persze figyelmeztettem, hogy nem leszek jó beszélgetőtárs, ha erre gondolt, mert zenét fogok hallgatni, ha akar beszélhet, de valószínű nem fogom meghallani:D.

Nem tudom elképzelni a futást zene nélkül, sőt számomra az katasztrófa lenne, ha hallanám a lihegésemet.

Az előkészületek után elindultunk bemelegíteni, én a szokásos módon, ő pedig, ahogy én. Kb. fél perc múlva jött a gond, ugrottam kettőt és a zene elszállt. Mivel az mp3-am már korábban tönkrement mostanában telefont vittem magammal és miért is ne pont most fagyott le. Be is pánikoltam kicsit legbelül, de gondoltam most nem éghetek be tesóm előtt, úgyhogy most először zene nélkül futottam. Már az első pár száz méternél kivett az erőmből az, hogy hallottam a lihegésemet (ami kb. úgy hangzott, mint egy haldokló emberé). A 2. kör után már minden bajom volt, nem volt semmi, ami el tudta volna terelni a figyelmemet a fájdalomról és a levegőkapkodásról. Még a tájban sem tudtam gyönyörködni, mert koromfekete volt minden, de télen délután 5kor jobbra nem  is számíthatok.

Csak az járt a fejemben, hogy nem állhatok meg, hogy nézne az ki, ha előbb megállnék, mint tesóm, aki legalább 7 éve nem is mozgott. Kitaláltam, ha zene nincs, akkor valahogy motiválnom kell magam. Elkezdtem magamban mondogatni, hogy „nem állhatsz meg”, „képes vagy rá” stb., és bevált. Tesóm 3 kör után feladta, de én lefutottam a 4kört, igaz ez volt eddigi legrosszabb futásom. Szörnyen elfáradtam, úgy érzem még nem nőttem fel ahhoz, hogy zene vagy bármi elterelő eszköz nélkül fussak, nekem ez még nem megy. De azért büszke vagyok magamra, hogy tudtam motiválni magam.