Már néhány napja fontolgatom, hogy blogon osztom meg élményeimet a mozgással és ezen belül a futással kapcsolatban. Edzésnaplónak és mozogni vágyók motiválásának is megteszi.

Kezdeném azzal, hogy én magam hogy állok a testmozgással.

22 éves egyetemista lány vagyok. Nappali suli és éjszakai munka mellett eddig nem sok időm volt egyéb elfoglaltságra. A lányoknál megszokott, hogy egész életükben fogyókúráznak, soha sincsenek megelégedve az alakjukkal. Én sem lógok ki a sorból, de sikeres fogyókúrát még nem sikerült véghezvinnem. Ennek oka szerintem az akaraterő hiánya és tudatlanságom az egészséges életmóddal kapcsolatban. Egyedül eddig képtelen voltam komolyabb edzésbe kezdeni, egyszerűen hamar meguntam az otthoni tornászást.

Néhány éve eldöntöttem, hogy eljárok fitness terembe és egy edző segítségét kérem. Az ő kérésére naponta vezettem táplálkozási naplót , ami alapján tanácsot kaptam, hogy min változtassak az étrendemben (pl. no cukor, alacsony szénhidráttartalmú ételek, magas rosttartalom, sok folyadék).

Ennek meg is lett az eredménye, 3 hónap alatt 10kg-t sikerült leadnomJ Megfogadtam, hogy nem hagyok fel a sportolással, de ahogy az lenni szokott nyár után, visszatérve a szürke hétköznapokba ismét semmire nem volt időm a tanuláson és a munkán kívül. Közeledett a karácsony is és a leadott kilókat könnyen sikerült visszaszednem.

Közbe-közbe elmentem futni, mert az mégis ingyen van, és nem kell hozzá semmi, de a futással mindig is úgy voltam, hogy bármit csak azt ne. Egyszerűen utáltam, általános és középiskolában is mindig sereghajtó voltam. Pár száz méter után hirtelen elkezdett mindenem fájni, úgy éreztem mindjárt meghalok, elkönyveltem magamban, hogy én bizony nem tudok futni. Úgy fogtam fel, mint a cigánykereket, valakinek megy, valakinek nem.

Májusban eldöntöttem, ha futni nem is fogok, valami mozgást el kell kezdenem. Elővettem a bringát és azzal jártam dolgozni, ami 7-8 km távot jelentett (csak odaJ) Ez sem tartott sokáig, jött a rosszidő és visszatértem a kényelmesebb eszközökhöz. Párom folyton mondta, hogy mozognom kellene valamit, higgyem el jobban fogom tőle érezni magam. Ő időközben elkezdett futni, és irigykedve néztem, hogy hétről hétre egyre többet fut. Elhatároztam, hogy követem példáját és én is felhúzom a nyúlcipőt, de nem tudtam hogyan kezdjem. Együtt kerestünk edzéstervet, de hamar rájöttem, hogy az 1perc futás 2 perc séta 8szori ismétlése nem nekem való. 1 hét után meguntam.

November 14-én elhatároztam, ha törik, ha szakad, elmegyek futni és addig futok, amíg bírok. Párom tanácsolta, hogy fussak zenére, és tereljem el a gondolataimat a futásról és akkor nem fogom annyira érezni a fájdalmat. És beváltJ Első futásom 2,3 km-esre sikerült, megállás nélkül. Korábban nem hittem volna, hogy sikerülhet 500 méternél többet megállás nélkül lefutnom. Azóta is futok legalább heti 4x kb 3-3,5 km-t, és 2kg-t fogytam is.

Sajnos még nincs normális futócipőm, csak a Decathlon sajátmárkás Kalenji cipője, ami jobb mintha bármilyen utcai cipőben futnék, de a csillapítása nagyon gyenge, így az aszfalton futás ilyen rövid távon is nagyon megviseli a térdet és a bokát. Ezért akarok befektetni egy jobb cipőre.

Ha meglesz, ezzel kapcsolatban is leírom élményeimetJ

Kalenji futócipő (3-4ezer ft)

Összefoglalva:

Ha csak valamilyen egészségügyi gond nem gátolja, olyan nincs, hogy nem tudunk futni. A rossz idő, nincs időm, fáradt vagyok… csak kifogások. Mindig kell lenni egy szabad fél órának, amit mozgással tudunk tölteni. A futás felfrissít, növeli az állóképességet, egészséges. Könnyebb úgy futni, ha eltereled a gondolataidat a futásról, ha nem mindig azon jár az eszed, hogy mindjárt meghalok, fáj mindenem.

"Vannak klubok, ahova sose tartozhatsz. Vannak szomszédok, akik mellett sosem lakhatsz, vannak iskolák, ahová nem kerülhetsz be, de a pálya mindig nyitva áll." Nike